Nem is vészes

Gnocchit készíteni. Az utóbbi hónapok egyik legnagyobb sikerét értem el vele, így időről-időre visszatér és mindig dicsőségesen. És minél többet csinálom, annál jobban megy. Na, ez nem új felismerés, “Mama, ezt mindenki tudja”, mondják gyermekeim, engem mégis csodálattal tölt el, hogy egyre kisebb lelki gyakorlatot jelent a gnocchikészítés. Amit nem gondoltam volna, mert nem nagyon lehet belőle az egyik munkafázis sem kispórolni: a krumplit meg kell főzni, tisztítani, passzírozni, összekeverni liszttel és tojással, pihentetni, addig felszabadítani egy tésztanyújtásnyi helyet a konyhában (ez a legnehezebb), mindent összelisztezni, sodorgatni, sündörgetni, vizet forralni, nudlit főzni, szószt készíteni.

És ekkor már kész és a tapasztalatom azt mutatja, hogy ötödszörre már úgy megy, mint a karikacsapás. És nagyon jó érzés saját gnocchit csinálni, olyan jó, mint saját tésztát, csak sokkal könnyebb, mert a tészta gép nélkül nagy nehézségek és fáradságok árán lesz tésztavékonyságú, a gnocchi formázása viszont gyerekjáték, szó szerint. Készült már sütőtökös mártással, amikor jobban benne jártunk a télben (azaz sütőtökszezonban), paradicsomszósszal, vajas-citromos öntettel (ez a legfinomabb, ezzel érvényesül a gnocchi formája, állaga, megfőzöttsége a legjobban. Ma  tejszínes paradicsomszósszal, ricottával és rucolával ettük.

About these ads