Nem, nem alvó gyermekeim mellől indulok éjszakai graffiti-túrákra, hanem újévi fogadalmaim keretében és főleg webmesterem, arculattervezőm és rendszergazdám szelíd, ám kitartó ösztönzésére belekezdtem a Tintaleveses posztok tagekkel való ellátásához. Elég egyhangú munka, kicsit olyan, mint amikor tanszéki könyvtárat leltároztuk háromszáz évvel ezelőtt és bizonyos könyveket be kellett osztani az ETO-ba. Van-e ki e rövidítést még ismeri? Pedig az volt maga az őstagrendszer.
Tagelni egyébként tanulságos dolog, az ember egyrészt újraolvassa régi dolgait, másrészt átgondolja, milyen hangsúlyokat kíván megjeleníteni. És akkor kiderül (mert címkefelhőnk is van!) az, ami a papíralapú receptgyűjtemény alapján nem kéne, hogy meglepetést okozzon, mármint, hogy erős túlsúlyban vannak az édességek. Vajon miért?
