A finn Suomen Kuvalehti című hetilap 2008/6. számában jelent meg az alábbi tudósítás.
Az utóbbi időben több nagy visszhangot kiváltott dokumentumfilm mutatta be, hogyan szállítják kamionon a lovakat és marhákat feldolgozási céllal Európa egyik sarkából a másikba. Az élelmiszerek többezer kilométeres szállítása egyáltalán nem példátlan.
A Budapesten tartott konferencián megállapították, hogy az Európai Unióban az élelem minden korábbinál nagyobb utat tesz meg, és a szállításnak nem sok értelme van.
Példaként említték a csokoládé bevonatú ostyát, amelyből 2006-ban Nagy-Britannia 14 ezer tonnát importált és 15 ezer tonnát exportált. A finn élelmiszerek exportstatisztikáiban is könnyen találhatunk hasonló felállást: 137,2 millió euró értékben exportáltunk sajtot, míg 143,4 milliónyit importáltunk, nem beszélve a finn sör és egyéb alkoholos italok a Finn-öbölben való ide-odaszállításáról.
A budapesti konferencián részt vett az Európai Tudományos Alapítvány (ESF) és az EU tudományos-technikai együttműködési testülete (COST) kutatói mellett különböző országokból érkezett döntéshozók is. Megállapították, hogy az EU-ban jelenleg fogy a legnagyobb mértékben máshonnan érkezett élelmiszer és az EU a világ legnagyobb élelmiszerimportőrei közé tartozik.
Az élelmiszerforgalom okaiként a globalizációt, a világméretű élelmiszerpiacot jelölték meg. Európa egyre nagyobb mérvű kereskedelmet folytat a fejlődő országokkal, amelyekben a munkaerő- és termelési költségek lényegesen alacsonyabbak, mint Európában, magyarázta Paul Wattkiss brit szakértő az ESF kiadványában.
Az európaiak ízlésbeli megszokásai változásának másik oka a kiskereskedelmi láncok elterjedése. Például a L*dl, T*sco és C*rrefour számos terméküket globálisan szerzik be, nem pedig a helyi szezonális gyümölcs- és zöldségkínálatból.
Wattkiss szerint nem világos, hogy ezek a hipermarketek változtatták-e meg az európaiak elvárásait az élelmiszerek egész éves elérhetőségével kapcsolatban vagy csak kielégítik a fogyasztók igényeit. Mindenesetre Európában a korábbinál kevesebb helyi élelmiszert fogyasztanak.
Az európaiak ezenkívül hozzászoktak az egyre készebb ételekhez, a legalább félkészre készített termékekhez. A kenyeret előre felvágják, számos étel előfőzött és előrecsomagolt. Egy-egy félkész ételadagban számos különböző országból származó alapanyagot használnak fel, előállításuk is történhet több helyen. Egy adag étel tehát gyűjtőmunka eredménye, ami nagy valószínűséggel ide-oda utazgatott, mielőtt az üzlet polcára került.
A kutatók az étel földi vándorlásának vizsgálatával további adatokat kívánnak szerezni a szállítás az európai gazdaságra, politikára és kultúrára gyakorolt hatásáról. Egyértelmű, hogy a máshol készült ételek vásárlásával az európaiak a környezeti terhelést növelik.
A szállítás terheli az utakat és az infrastruktúrát, növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását. A közvetlen környezeti hatások mellett az élelmiszert sokkal jobban be is kell csomagolni a hosszú szállításhoz. “Ez azt jelenti, hogy az élelmiszerekre költött összeg átlagosan öt százaléka a csomagolásból adódik”, mondja Watkiss. (…)
