h1

Kint eszünk*

február 21, 2008

A Papírgaluska egyrészt a konyhanapló műfajának lebírhatatlan kísértése hatására indult, másrészt azért, hogy a Tintalevesbe nem férő műfajok, témák helyet kapjanak. Ilyen műfaj például az étteremkritika. Az éttermek látogatásának utólagos írásos kiszerkesztése erőteljes gátlásokat ébresztett bennem. Több okból. Mivel általában Magyarországon járok étterembe és itthon még mindig komoly történelmi ballasztokat hordozunk magunkkal, még az étterembe(n) is, nem volt különösebben nagy kedvem annak módszertanát kidolgozni, hogyan lehet ezt a posztkommunista buborékot úgy értékelni, mintha mégis valódi világban élnénk.
Nem találtam a szavakat sem. A Wittman fiúk gasztronómiai verbalitása jó példa a való és a vágykép közötti áthidalhatatlan szakadék fölé való függőhíd építgetésére, ami időnként leszakad, de nagyrészt azért át lehet menni rajta, a saját szókészletemet és stílusomat azonban nem találom továbbra sem.
A harmadik kibontott gátlásom anyagi jellegű. A fentiek miatt nagy valószínűséggel kedvezőtlen élményekkel távozik az ember, ha étterembe megy. Márpedig az étteremlátogatás egy magyar családanya számára csak és kizárólag akkor igazolható mindenféle kisebb és nagyobb hatalmak előtt, ha az ott szerzett élmény megéri az árát. És mivel ennek a kérdéses magyar családanya eddigi tapasztalatai szerint mintegy 20 százalékos esélye van, tehát fájdalmasan alacsony, az étteremlátogatás gyakrabban folyik nálunk virtuálisan, mint fizikailag.
Most azonban, hogy itt a Papírgaluska, ami egy internetes piszkozatfüzet, nem más, történelmi hátrányunk tudatában, saját nyelv és irály kimunkálása nélkül, viszont továbbra is rendkívül költségérzékenyen, megkezdődik az éttermi látogatások szóba öntése.
Az első helyre ma este látogatunk el N. barátnőmmel, persze ha összesen öt gyermekünkből egy sem betegszik meg vagy természeti csapás közbe nem jön. A célpont pedig az az étterem, ahová az utóbbi időben többször ellátogattam, tehát igazán alaposan és körültekintően számolhatok be róla. A ma esti látogatás sorsdöntő lesz számukra, ugyanis az előző ebéd a nagy gasztroblogos lelkesedés és a saját korábbi tapasztalatok után gyengébb volt. Kiváncsi vagyok, rossz napjuk volt-e éppen, vagy a szinte törvényszerű lankadás állt be. Folyt. köv.

*A Gilmore Girls (magyarul A szívek szállodája) első szériájában a nagyszülők szakácsa valamiért nem dolgozik, erre a nagyapa megvonja a vállát: “Nem baj, akkor kint eszünk.” Legalábbis ez hangzott el a magyar szinkronszövegben.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: