h1

Síszünet

március 3, 2008

Mire használná fel a gondos, figyelmes és előrelátó magyar anya a síszünet várva-várt napjait, ha nem arra, hogy elsőszülöttjét étterembe vigye? Miközben arra gondol, hogy csak egyszer, egyetlen egyszer érné a síszünet felkészülten, tele tartalmas programok tervével, amelyek mindhárom gyermekének fizikai és szellemi igényeit kielégítik, arra a hétre ne essen dolgozás és orkán erejű szélvihar, valamint semelyik gyermek gyengélkedése. Mivel ez a rengeteg tényező tizennégy év alatt egyszer sem bírt egyetlen, a különböző oktatási intézmények kénye-kedve szerint kijelölt és egymás között természetesen nem egyeztetett hétre esni, a vágykép önbizalmunkkal együtt továbbra is a boldog jövőbe vész.
Részeredmények azért vannak, ma például egy gyermekemnek tett régi ígéretemet tudtam valóra váltani. A sok elbeszélés után őt is érdekelte a Csalogány26, így ma teljesen ex tempore beugrottunk egy óra tájban. Minden asztal foglalt, (főleg) öltönyös férfiak mindenfelé, kellemes pezsgés. Nem kellett sokat várnunk, asztalt és étlapot kaptunk nemsokára. Az étlap tanulmányozása közben rájöttem, hogy kezdek ráhangolódni az itteni üzletpolitikára. (Na jó, kicsit lassan jövök rá a dolgokra.) A múltkori bejegyzésben felpanaszolt és erős jelzővel ellátott ebédmenü költségérzékeny része maradt, ahogy volt, a szó szerinti csemegék a feláras tételekben találhatóak. A szomszéd asztaloknál látott menüelemek arra engednek következtetni, továbbra is az a helyzet, hogy aki 1500-ért akar megebédelni, az pontosan annyi minőséget is kap ebédre, aki pedig hajlandó hétfőn délben is 7150 Ft-ot otthagyni a feláras menüpontokért, az már változatost és magasabb minőséget ehet. Kezdem én ezt érteni, ám még mindig bennem bújkál a kérdés: egyetlen étteremben hogyan fér meg a semmi-különös sertésszűz és a kacsacomb vörösbor-redukcióval. Utóbbinak az elnevezése nyűgözött le, végül felülkerekedett a nyúl édesköménymártással étteremben-együnk-olyat-amit-otthon-nem jelszóval. Az édeskömény a jellemformálási projektem részeként lett volna elfogyasztva, mert igazából én azt nem szeretem, de annyi mindenki van oda érte, pl. M barátnőm és még sokan mások, hogy fejlődni szeretnék én is. Ezúttal erre nem nyílott alkalmam, mert a mártásnak, ami inkább pecsenyelének volt nevezhető, nem volt édeskömény íze. A körítés mindazonáltal textúrájával, változatosságával, könnyedségével és eleganciájával feledtette az amúgy-sem-szeretem íz hiányát. Fiam (és arculattervezőm) lazacot választott vajas mártásban, az arcán szétterülő elégedettség elárulta véleményét. Ezúttal neki jutott a varázslatos spenót, amit háziasszonyként csodálva csodálok minden alkalommal. Mert a spenót vagy nyers vagy összeesik. Középút otthon nincs. Hát itt van és azon a középúton vonul a spenót a mennybe.
Már többedszer vélem észrevenni, hogy a Csalogány26 erőssége a főételek készítése, az előételek ezúttal sem bizonyultak átütőnek. Kurkumás burgonyakrémleves és szárnyasmájpástétom. Ha bármelyiket én csináltam volna, méltán lehettem volna nagyon elégedett, de hát errefelé más mércével mérünk. Az a fránya vendég itt akarja ellensúlyozni eseménytelen és szürke életét, ingerszegény hétköznapjait. Élményre vágyik, olyanra, amit a “klubban” elmesélhet. A tejberizs, tipikus otthoni vagy menzaétel, ezzel a mércével is felülemelkedett a jó házikoszt színvonalán, azt pedig mondani sem kell, azért természetesen elmondom, hogy a feláras tejcsokoládéhab teljesen rendben volt. Az éttermek rendkívül fontos fokmérője, a kávé már többedszerre kifogástalanul érkezett már megjelenésében is elragadó cukorgyűjteménnyel, amit megcsodáltunk, de kávéba cukrot nem teszünk, kár is lett volna.
Mindent összevetve: a helyzet alakul. Mármint a törzsétteremkereső projektem helyzete. Régen és kitartóan viszem én ezt a projektet, a rengeteg kudarc sem tántorított el. Nem beszélve a hiába kiadott pénzösszegekről. Az utóbbi időben idegrendszerem és pénztárcám kímélésére már étlap és honlap alapján szűrtem a helyeket. Csak egy ismérv a sok közül: ugrik az a hely, ahol egyszerre szerepel a levesek között gulyásleves és bouillabaise. (Most nem is linkelném ide, melyik az.) Mert írhatok én itt egy-két elmarasztaló dolgot a Csalogány26-ról, még nem jártam Magyarországon olyan étteremben (a nagyon drága helyeket nem ismerem és feltehetőleg nem is fogom), ahol ilyen átgondolt és az ételeket középpontba állító üzletpolitika érvényesülne.

Reklámok

5 hozzászólás

  1. 1. meg szabad kérdezni, mennyibe került tehát mindez?
    2. ha Te sem szereted az édesköményt, akkor már legalább nem vagyok egyedül. Én annyira, de annyira kimondhatatlanul émelygek tőle, hogy szinte rá sem bírok nézni. Már a szaga is borzalommal tölt el. Mások meg…hogy is mondják? még nyersen is, kétpofára…


  2. Miért semmi-különös az a sertésszűz (rizspiláfnak nevezett petrezselymes rizzsel és nagyon kellemes zöldségekkel)? Ilyen tökéletesen elkészített szűzérmét (semmi klopfolás, kiszárítás; vajpuha és rózsaszín belül) csak néhány csúcshelyen adnak, ez meg itt alapáron van.
    A menüben található levesek tényleg nem átütőek, de megfelelnek. Engem egyedül a parányi és nagyon drága esti desszertek bosszantanak a Csalogányban, mire megkóstolom, el is fogyott, ezerkettőért meg nem fogok hármat-négyet kérni belőle.
    Ha igényes és olcsó ebédmenüt keresel, próbáld még ki a Gold Bisztrót, hasonló szint, viszont du. 5-ig lehet menüt kérni.


  3. Franci – A fentebb említett 7150 Ft-ot fizettük borravaló nélkül. Azért az nem egy mindennapi-hétköznapi ebédár, szóval csakis a síszünetre való tekintettel…

    Hapci – Igazad van abban, hogy a húsok elkészítése általában tökéletes, ám a múltkor (pontos dátum a szerkesztőségben)sem a sertésszűz, sem a csirke nem volt átütő és akkor nem rizspiláffal adták, hanem egy teljesen semmilyen krumplival. Tegnap láttam a rizspiláfot, ránézésre petrezselymes rizsnek tűnt. Engem le tudnának nyűgözni egy tökéletesen kisütött hússal és hozzá egy olyan körettel, ami akár egyetlen szempontból különleges, pl. decemberben ettem itt egy sárgarépaköretet, aminek az állaga (ress) és a formája (olyan szabályosan szabálytalan formára vagdalták) vitte el az egészet a vállán. Valami csavarnak, érdekesnek vagy éppen tökéletesnek lennie kell 1500-ért is egy ilyen színvonalú helyen. Levesügyben egyetértünk, de szerintem ott is át kéne ütni. A Gold Bisztróba feltétlenül megyek, köszi az időpontinfót.


  4. Hát, igen, valami különleges lehetne a Csalogány menüjében, de az meg talán a rohanva ebédelőknek nem tetszene. Ha olyan köretek lennének, mint az esti ételekhez, nem lakna jól, aki pl. csak egy tál ételre tér be ebédkor, vagyis feltehetőleg van ilyen irányú nyomás is. Elegendő köretet meg kommerszebb cuccokból lehet kiállítani ennyi pénzért.
    A Goldban gyakorlatilag nincs különbség a normál étlapon kínált tételek és a menü színvonala között, a menü levesei pl. általában jobbak, mint a Cs26-ban. Viszont ott is nagyrészt leszoktak a húsok mellé kezdetben adott avantgardabb köretekről, gondolom, a (főleg) jóllakni vágyó látogatók hatására. Sajnos.


  5. Hapci – Tudom én, hogy nagyon sok szempont van, és rettentően drukkolok, hogy ez a kísérlet, mármint, hogy az ételekből megél-e egy étterem, sikerüljön és ahogy tudok, hozzá is járulok látogatásaimmal. A Goldról is be fogok számolni, amint eljutok oda.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: