h1

Egynek jó

március 9, 2008

Egyetlen következtetést vontam le a Gold Bisztróban tett e heti látogatásunk után. Azt, hogy nem lehet egy alkalom alapján étteremről írni. Illetve lehet, de nem érdemes. Illetve érdemes, de az olyan is lesz. Mert le lehet írni a benyomásokat, a berendezésről kialakított álláspontot, az aznapra esett ételek közül az adott személy által kóstolni bírt és háromnál nyilván nem több fogást, ám ebben az esetben nem vehetjük figyelembe a szakács vízióját és annak idő- és térbeli következetes megnyilvánulását, azokat az elveket és íveket, amelyek mentén egy éttermet felépíteni kíván, nem hasonlíthatunk össze feketét fehérrel és levest levessel, nem tudjuk, mi véletlen és mi szándékos.
Mert az nyilván puszta véletlen volt, hogy ami húsnemű a mi menünkben szerepelt, az mind olyan nem friss benyomást keltett. Az meg még véletlenebb, hogy a kenyér haja feketére égett (hacsak ez nem valami londoni újdonság). Az is, hogy étlapot nem láttunk, csak egy A4-es lapot kaptunk a napi menüvel az egyébként készséges és elégedettségünk iránt intenzíven érdeklődő felszolgálótól.
De mit is akarok két gyerekkel háromezer forintért ebédre? Amit akarok, az részben már ott van. Sűrűn változó ebédmenüt fantáziadús és korszerű, lelkivilágunkat és korunkat tükröző fogásokkal. És ezt láthatóan meg is lehet csinálni, mert szemmel már jóllakni a Gold Bisztróban, a menülap olvasása nagyobb örömmel töltött el, mint az ételek maguk. A külcsínre egyébként is nagyon adnak: amikor átverekedtük magunkat a Budafoki út forgalmán és a konditerem bejáratán, valamint lelkileg hozzászoktunk a fallabdázók okozta zajhatásokhoz, maga a bisztró aztán nagyon ki van találva, székestül, térelválasztóstul, rondanarancssárga kanapéstul. Az, hogy a design éles ellentétben áll környezetével, önmagában nem elviselhetetlen, elvégre nem a Fifth Avenue-n szocializálódtam. Sőt, dicséretes, hogy az étteremben nem követték az épületre jellemző belsőépítészeti világot.
Négy előétel, öt főétel, négy desszert. Ebből lehet választani. Van hagyományőrző palócleves, újszerű paradicsomos előétel és középutas karfiolkrémleves. A főfogások között hal, csirke, gnocchi mint vegafogás, érettsajt “illatú” rostélyos. A szellemes ötletek a desszertek között bújnak meg 350 Ft-ért. Gyermekemet le akartam beszélni a gyümölcssalátáról, mondván, az nagy valószínűséggel konzervdobozból kiöntött egyenkockázott keverék lesz. És nem, illetve majdnem. Az egyenkockákat jól összeturmixolták, a kásásra turmixolt gyümölcs tetejére néhány filézett citrusszelet és máris úgy éreztem, hogy valaki gondolkozott és cselekedett. Ennyi pénzért egy bisztróban a konditeremben éppen elég ennyit gondolkodni. (De ennyit kell. És nem elég elővenni a késztiramisút vagy lesprayzni a gesztenyepürét. Még olcsó helyen sem. De ez már nem a Gold Bistróról szól.)
Elgondolkodtak a zöld tea két arca elnevezésű édességen is. Tejszínes zöldteahab és zöldteazselé kockára vágva, pont megfelelő annak, aki éppen csak valami édessel szeretné lezárni ebédjét a teljes elnehezülés veszélye nélkül. Kiváncsi lettem volna még a túró rudira bazsalikomzselével, csupán hogy a szakács zselétudományi téziseit teljes egészében feltérképezzem.
A desszertekre szánt elgondolkodási időt érdemes lenne kiterjeszteni a főételekre és a húsok tárolási módjára, nekem pedig visszatérni, nyomon követni azt a bizonyos ívet és nem irogatni egyetlen ebéd alapján.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: