h1

Hosszú út a tányérunkig

március 12, 2008

A finn Suomen Kuvalehti című hetilap 2008/6. számában jelent meg az alábbi tudósítás.

Az utóbbi időben több nagy visszhangot kiváltott dokumentumfilm mutatta be, hogyan szállítják kamionon a lovakat és marhákat feldolgozási céllal Európa egyik sarkából a másikba. Az élelmiszerek többezer kilométeres szállítása egyáltalán nem példátlan.
A Budapesten tartott konferencián megállapították, hogy az Európai Unióban az élelem minden korábbinál nagyobb utat tesz meg, és a szállításnak nem sok értelme van.
Példaként említték a csokoládé bevonatú ostyát, amelyből 2006-ban Nagy-Britannia 14 ezer tonnát importált és 15 ezer tonnát exportált. A finn élelmiszerek exportstatisztikáiban is könnyen találhatunk hasonló felállást: 137,2 millió euró értékben exportáltunk sajtot, míg 143,4 milliónyit importáltunk, nem beszélve a finn sör és egyéb alkoholos italok a Finn-öbölben való ide-odaszállításáról.
A budapesti konferencián részt vett az Európai Tudományos Alapítvány (ESF) és az EU tudományos-technikai együttműködési testülete (COST) kutatói mellett különböző országokból érkezett döntéshozók is. Megállapították, hogy az EU-ban jelenleg fogy a legnagyobb mértékben máshonnan érkezett élelmiszer és az EU a világ legnagyobb élelmiszerimportőrei közé tartozik.
Az élelmiszerforgalom okaiként a globalizációt, a világméretű élelmiszerpiacot jelölték meg. Európa egyre nagyobb mérvű kereskedelmet folytat a fejlődő országokkal, amelyekben a munkaerő- és termelési költségek lényegesen alacsonyabbak, mint Európában, magyarázta Paul Wattkiss brit szakértő az ESF kiadványában.
Az európaiak ízlésbeli megszokásai változásának másik oka a kiskereskedelmi láncok elterjedése. Például a L*dl, T*sco és C*rrefour számos terméküket globálisan szerzik be, nem pedig a helyi szezonális gyümölcs- és zöldségkínálatból.
Wattkiss szerint nem világos, hogy ezek a hipermarketek változtatták-e meg az európaiak elvárásait az élelmiszerek egész éves elérhetőségével kapcsolatban vagy csak kielégítik a fogyasztók igényeit. Mindenesetre Európában a korábbinál kevesebb helyi élelmiszert fogyasztanak.
Az európaiak ezenkívül hozzászoktak az egyre készebb ételekhez, a legalább félkészre készített termékekhez. A kenyeret előre felvágják, számos étel előfőzött és előrecsomagolt. Egy-egy félkész ételadagban számos különböző országból származó alapanyagot használnak fel, előállításuk is történhet több helyen. Egy adag étel tehát gyűjtőmunka eredménye, ami nagy valószínűséggel ide-oda utazgatott, mielőtt az üzlet polcára került.
A kutatók az étel földi vándorlásának vizsgálatával további adatokat kívánnak szerezni a szállítás az európai gazdaságra, politikára és kultúrára gyakorolt hatásáról. Egyértelmű, hogy a máshol készült ételek vásárlásával az európaiak a környezeti terhelést növelik.
A szállítás terheli az utakat és az infrastruktúrát, növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását. A közvetlen környezeti hatások mellett az élelmiszert sokkal jobban be is kell csomagolni a hosszú szállításhoz. “Ez azt jelenti, hogy az élelmiszerekre költött összeg átlagosan öt százaléka a csomagolásból adódik”, mondja Watkiss. (…)

Reklámok

4 hozzászólás

  1. Az ember ezt azért sejti halványan, de ez egészen elborzasztó számomra.
    Csak át kellene állni önellátásra, tanyán lakni, vagy nem tudom…


  2. Hát igen, jobb ebbe nem belegondolni, mert egy falat nem megy le a torkunkon. Legújabb dilemmám a fehér cukor kiváltása. Az aranybarnának nevezett képződmény állítólag a közelben készül, ezért felmerül a gyanú, hogy a fehér cukrot színezik meg jobb esetben melasszal, rosszabb esetben ételfestékkel. Az alternatíva a méregdrága mauritiusi nádcukor. Ilyenkor most mi van?


  3. Ilyen dolgokban nem nagyon merek nyilatkozni, mert én a DM-es cukrot használom, amit nyilván nem a szomszédos cukornádtáblán termett répából nyertek.Viszont eléggé kevés cukor fogy nálunk, ezért inkább megveszem azt a fajtát, amiről tudom, hogy jó.
    A fehér cukrot tényleg színezik. Alternatíva lehet még a méz. De annál is ott van, hogy a bio elég drága, az eredetnélküliben meg ki tudja mi van?
    Ezt meg a piacon veszem, szintén organikus, de mézből van, az utolsó csöppig.És így, hogy nem viszonteladón keresztül jön, nem sokkal drágább a bolti pancsnál.
    Kár, hogy én nem szeretem…


  4. Hát ez az, hogy én sem szeretem a mézet, csak drága sajtokkal, ami a családom szerint súlyos jellemhiba.



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: