h1

Élmény az Ó utcában

június 8, 2008

Már másodszor ebédelünk együtt Zsuzsával, ám az elsőről mindketten tapintatosan hallgattunk, a helyszínen sem elemeztük részletesen a szerény ebédmenüt a máskülönben kiváló étteremben. Így nagyobb teret kapott olvasmányaink, gyermekeink és közös ismerőseink kibeszélése. Ez alkalommal is szóba jött tucatnyi dolog a gyerekek iskoláztatásától és óvodáztatásától kezdte Nigel Slater sanyarú gyermekkoráig, a főszerepet mégis az ebéd vitte.
A Segal ebédmenüje mennyiségileg szerény, fogásonként két-két lehetőségből választhatunk, ám tartalmilag parádés. Igyekeztünk mindhárom fogásnál ellentétes ételt választani, hogy a legteljesebb képet kapjuk a konyha tudományáról, amit Zsuzsának már többször volt alkalma este is tesztelni.
A nagy meleg ellenére sem bizonyult hibának krémlevest kérni. A sütőtök-póréhagyma krémlevest úgy képzeltem, hogy a levesben van mindkét összetevő, ami majd nagyon finom lesz. Utóbbi elképzelést a környezet, a kiszolgálás és az addig az étteremről hallott információk táplálták. A leves nemcsak finom lett, hanem az innovációs igényeimet is kielégítette, olyannyira, hogy első látásra fel sem fogtam, mit tettek elém. A tányérban ugyanis jin-jang alakot öltve egymás mellett állt külön a sütőtökből és külön (hangsúlyozom, külön) a póréhagymából készült krémleves. Zsuzsa salátája frissnek és kívánatosnak látszott, szép nagy kapribogyókkal és croutonokkal.
A főfogás egyszerűnek tűnt: roston sült lazac tagliatellével és grillezett zöldségekkel. Egyszerű is volt, mert milyen egyszerű is éppen megfelelőre sütni a lazacot, főzni a tésztát és grillezni a zöldségeket. A gasztronómiai truvájt és az étterem zászlajára tűzött jelszót, a fúziós konyhát a pirított limelevéllel ízesített cukkinimártás képviselte, amely diszkréten és kis mennyiségben volt jelen, éppen csak annyira, hogy lenyűgözzön és jelezze a séf kiválóságát, ha esetleg az egyébként tökéletesen elkészített ételeket maguktól értetődőnek találnánk nagy budapesti jódolgunkban. Nehezebb dolga volt Zsuzsának, akinek úrinőhöz illően kellett megharcolnia egy galamb nagyságú csibével, ami viszont elmondása szerint kiválóan sült meg, még ha a nevében jelzett csillagánizs nem is érződött rajta.
A desszertválaszték (joghurtfagyi pisztáciaszivacson és francia almatorta) láttán egyikünk sem volt hajlandó a pártatlan és átfogó tájékoztatás oltárán áldozatot hozni, az elsőt kértük mindketten, mert mikor ettünk utoljára pisztáciaszivacsot, míg a francia almatortáról legalább már hallottunk. Ez a desszert úgy érkezik, hogy a fagyi tálalókanálon van, ő a hideg (na jó, ez nem mindig olyan egyértelmű) és mellette egy felfújtas pohárban (pohár alakú, üvegből készült, mi lenne más?) érkezik a forró pisztáciaszivacs. A felfújtat, mint koncepciót azért is mertem felemlíteni, mert a szivacs valóban szivacsszerű volt, ám összeesett, mire hozzánk ért, ami azonban intenzíven átható ízén és szivacsos textúráján, valamint a fagyival kialakult harmonikus kapcsolatán nem rontott semmit.
Az ételek és az egész étlap, valamint a rövid, ám élménydús ebédmenü mellett az étterem belsőépítészeti megjelenése a mosdótól a bárpultig gondos és egységes tervezést tükröz, ami nemsokára ki fog terjedni egy belső udvaron működő kerthelyiségre. A kiszolgálás rendkívül figyelmes és a visszajelzésekre érzékeny volt mindvégig, még akkor is, amikor a számlázásnál, hogy az egyébként egyöntetű sikertörténet végén legyen egy kis gubanc is, felszólamlással éltünk.
A háromfogásos ebédmenü kis híján 3 ezer forint, desszert nélkül 2490. Kiváló, éppen megfelelően savanyú-édes limonádét ittunk és kikértünk egy extra desszertet, jólneveltségem tiltja részletezni, kinek a részére, ám kóstolás után megerősítem, hogy a gyömbéres créme bruleé könnyen rabul ejt. Ahogy az egész étterem.

Kiegészítés Zsuzsa kérésére: külön megemlítendő a csibéhez garnírozott szifonban készült selymes, elomló krumplipüré.

Kollégák a Segalról:
Ch&V 
Kispad

Reklámok

5 hozzászólás

  1. Kiegészítést köszönöm. 🙂


  2. Épp ma sétáltam arra, és vettem észre az ebédmenüt. El is határoztuk, hogy holnap akkor ott ebéd. Direkt jól jön a részletes elemzés 🙂
    Csak egy dolog nem tetszett: hogy tudták azt a ronda zöld matricacégért a bejárathoz kiragasztani? Annyira kilóg a dizájnból. Igazán kár.
    Ja, és amiért igazából írok: várom a címed, ide: zsofici@index,hu


  3. Ez a matricadolog nekem fel sem tűnt, majd legközelebb megnézem magamnak. Pedig tényleg nagyon dizájnos minden. Külön élmény volt a mosdó, már elnézést a témafelvetésért. Arra vigyázzatok, és ez egy másik csacsiság, amit művelnek, hogy az ebédmenühöz azonnal kell desszertet rendelni, mert ha nem, akkor külön számlázzák a desszertet, drágábban. Nem valami szép dolog egy menü részeként feltüntetett desszert árát megrendelése időpontjától tenni függővé. Egyébként én is vissza fogok térni, kiváncsi vagyok a menü változatosságára és most már a matricára is. Én elküldtem a címemet, úgy látszik, elszállt az éterben. Küldöm megint. Ezek szerint már itthon vagytok.


  4. Na tessék, most kénytelenek leszünk visszamenni matricaellenőrzés végett. 😉


  5. Hát most mondd meg, micsoda áldozatokat kell hozni a pártatlan tájékoztatás oltárán….



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: