h1

OFM

június 21, 2008

Amikor ezt a szösszenetet írtam a gasztrosajtóról, még csak az internetes változatát tudtam olvasni az angol The Observer című napilap havi gasztronómiai mellékletének. Tavasz óta M jóvoltából nemcsak Jersey szigetére jutottam el, hanem a papír alapú The Observer Food Monthly-hoz is hozzá. És a papír csak fokozta az élvezeteket, amelyek már a neten is komoly szellemi táplálék formájában okoztak örömet. Papíron ez a szellemi táplálék kiegészül a vizualitással, ami, mint tudjuk, nagyon fontos a gasztronómiában (is). Mert lehet, hogy hanyatlik a nyugati civilizáció és olajválság van és globális felmelegedés és stb, mégis tud még szellemi termék örömet okozni, mégha oly rövid időre is. De ez már nem az ő hibája, mert ő megtesz mindent, hogy felüdülést nyújtson nekem, a gasztrosajtótermékek sivatagában élőnek. Sőt, még annál többet, mert az OFM-t nem a decensen megkomponált ételfotói, a különböző alkalmakra kiválóan megfelelő menüsorok pontos leírása vagy a született háziasszonyoknak szánt bevásárlási és háztartási tippek miatt szeretjük, mint az amúgy nem rossz Good Food-ot vagy a delicious.-t. Az OFM mindennel foglalkozik, ami étel és élet és nemcsak a napos oldaláról közelíti meg a gasztronómiát. Kijózanító arról olvasni, mit esznek és hogy élnek a menekülttáborokban, hogy tartják a tenyésztett lazacot és hogyan hat a húsevés az esőerdőkre. A társadalomkritikai él mellett erőteljes bulvárvonulat is jelentkezik, mert a séfekkel, gasztronómiai írókkal és egyéb kajacelebritásokkal készített nagyszabású, oknyomozó újságírói eszköztárral készített és gondosan stylingolt, fantasztikus képekkel kiegészített cikkekből a tárgyszerű tartalom mellett sosem marad el az elvált feleségeknek fizetett bánatpénz mértékére, a házasságon kívüli kapcsolatokból származó gyermekekkel eltöltött napok számára és a közelmúltban elfogyasztott alkohol milyenségére és mennyiségére vonatkozó információ.
De kell is küzdeni az olvasó kegyeiért, mert a nagypénzű hirdetőket már régen elvesztették a méltányos kereskedelem, a környezettudatosság és a bioélelmiszerek mellett való következetes kiállás miatt. Persze nem árt a példányszámnak az a tény, hogy Nigel Slater, hogy is mondjam, letisztult receptjei adják minden szám gerincét.
Még innen a posztkommunizmusból nézve is tanulságos a különféle éttermek, kávéházak, bárok és reggelizők bemutatását olvasni, hiszen enyhén szólva is más perspektívába helyezi a hazai választékot, kivált az arról folytatott vitákat.
Aki szeret e témáról olvasni, szinte kimeríthetetlen kincsestárat talál az OFM-ben. Hol arról szól hosszú-hosszú összeállítás, hogy a híres séfek milyen késztermékeket találnak nélkülözhetetlennek (és derül ki, hogy közöttük is vannak esendők, akik nem vetik meg a nutellát vagy a ketchupot), hol politikusokat interjúvolnak meg étkezési szokásaikról és nem titkolják zavarukat, amikor a vak volt miniszterrel ebédelnek. Áprilisban az étel és szex kapcsolatát taglalták, márciusban a Supergrass készített ebédet a szerkesztőnek, a májusi szám alternatív bulihelyekről szóló írásából konkrétan egy szót sem értettem, annyira korszerű. 
Ilyen újságot valószínűleg csak Londonban lehet összehozni. Viszont olvasni lehet Budapesten is.

Reklámok

5 hozzászólás

  1. “Áprilisban az étel és szex kapcsolatát taglalták” –

    Úgy értsem, hogy nő-tag és…?

    🙂

    Máskülöneben ezzel a témával állandóan foglalkozom. Többek között megállapítottam azt, hogy amióta csak én mosogatok, azóta… De ne áruljam el a poszt tartalmát! :-))))


  2. Ezügyben ld. címlap. Amúgy szöveg nélkül pirulok.
    Mosogatógép nincs a svéd szocializmus fejlett szakaszában?


  3. Mosogatógép? Minek? Azért a pár tányérért nem érdemes, ha meg főztem akkor annyi a mosatlan, hogy nem fér bele. Na meg csak veszekedésre adna okot – feltéve hogy végtelenül bölcs módon és habozás nélkül beismerem, hogy én tettem a félig tele kávéscsészét a tiszta holmi tetejére.


  4. :)))
    Mondjuk nekünk sincs. Anélkül is lehet jókat veszekedni a mosogató szennyes edényekkel való(szerintem) logikátlan berendezésén.


  5. […] szűntek meg azt dicsérni. Miután átvettem a nyári gasztrosajtót (két Taste Italia és egy OFM), valamint egy Rick Stein-könyvet és összegyűjtöttem a lakásban található összes üres […]



Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: