Posts Tagged ‘angol’

h1

Tea Jersey szigetén

április 11, 2008

A négynaposra tervezett ötye-kirándulásból ötnapos lett a londoni havazás miatt. Eddig csak a rádióban hallottam, hogy “töröltek háromszáz járatot”, most aktív részesei lettünk az eseményeknek, amelyek korántsem keltették bennünk a nyugati civilizáció hatékonyságának érzetét. Valamint voltak olyan pillanatok, amikor abban sem lehettünk biztosak, hogy a nem kevés pénzért megvásárolt repülőjegyünkkel a kezünkben egyenrangú félként, netalán ügyfélként kezelnek minket. De félre panaszt és viszontagságot (azt azért még megjegyzem, hogy hazatérve az internet nem akart működni, csak mostanra győztem meg), jöjjön a beszámoló! Sőt: beszámolók!

Elsőként a helyről, ahol jártunk. Jersey szigete a dzsörzé anyagról és pénzügyi szolgáltatásairól ismert. Közelebb van Franciaországhoz, mint Angliához, nem tagja az EU-nak, sem az Egyesült Királyságnak, saját pénze van a királynő képmásával, amit a nagy szigeten már nem fogadnak el, ők azért, biztos, ami biztos alapon elfogadják az angol fontot. Angol nyelvű és kultúrájú, egyedül a földrajzi és utcanevek árulkodnak a francia múltról. Pontosabban normanról, ami 1204-ig tartott, ettől kezdve angol fennhatóság alatt állt és jelentette az első tengeri védvonalat. Ezért ma nagyon hálás a helyi turizmus rt, hiszen több drámai megjelenésű vár maradt az utókorra. (Bár nekünk, szárazföldi patkányoknak rendkívüli látványosságot jelentett az ár-apály jelensége is.)

jersey vár

Első gasztroélményként az angol teázóban tett látogatásunkról számolok be. A történet a nyolcvanas évek elején kezdődik egy budapesti gimnáziumban, ahol egy színházorientált tanuló dramatizálja és megrendezi Oscar Wilde magyarul Bunbury, angolul The Importance of Being Earnest című darabját. A szereposztás két tagja (Gwendolyn és Cecily), valamint a rendező huszonnyolc évvel később együtt utaznak Jersey-re, hogy (többek között) uborkás szendvicset egyenek. Ennyi idő alatt ki is derülhetett volna, hogy a cucumber sandwich egyszerűen vajaskenyérből és uborkából áll, de ezt ott a tearoomban megtapasztalni mennyivel élményszerűbb élmény! Szerencsére mást is kértünk, nemcsak a sehová nem vezető nosztalgiázásba fordultunk. Az asztalon quiche, kétféle gyümölcsös pite (egyik plum&almond, másik damson&apple), cheese scones és cherry tart látható mindenféle csatolt részeikkel. A cucumber sandwich első fogyasztásának történelmi jelentősége mellett nem törpülhet el a double cream szintén első ízben való megtapasztalása mellett. A tea a legáltalánosabb angol zacskós, ahogy a helybeliek is isszák, természetesen tejjel, ami, elárulom, finom. Nem mondom, hogy a japán szárított füvemről átállok holnaptól erre, de egy angol teadélutánhoz rendkívüli módon adekvát megoldás.

Külön szólni kell végtelen türelmű vendéglátóink (még akkor is volt lélekjelenlétük előkapni egy üveg kaliforniai vöröset, amikor vert hadakként visszakullogtunk a reptérről) angol felének reakciójáról a tearoomra vonatkozó kívánságunkkal kapcsolatban. Elsőre nem tudtam hová tenni furcsállását, ám világra szóló empátiámmal és élénk fantáziámmal elképzeltem a definíciószerűen csökkent értelmű turistákat, amint Budapesten gulyáslevest akarnak enni cigányzene kíséretében. Hol az a bármekkora vendégszeretettel rendelkező magyar házigazda, aki ettől nem izzad le és nem kívánkozik Észak-Koreába? Hát nagyjából ilyen hatást válthattunk ki mi is, három szédült tyúk, akik valamiféle ködös múltba vesző furcsa hagyományt kergetnek. Szerencsére vendéglátóink magyar fele, a Tintalevesen már vendégszerepelt M. nem ismer lehetetlent és felhajtott egy igazi teázót, csipketerítővel, unokájukat legeltető angol nyugdíjasokkal és a fent ismertetett finomságokkal. Mert minden finom volt, friss és éppen jó hőfokú. Csak Miss Marple hiányzott, pedig kerestük.

Folyt. köv.: indiai takeaway, halpiac, scallopot sütöttem, gasztroirodalom és könyvesbolt, local food, farm shop, pubvacsora etc.

Reklámok