Posts Tagged ‘utazás’

h1

Publátogatás

április 20, 2008

Visszatérve Jerseyre (csak zárójelben jegyzem meg, hogy azóta sem értem utól magam, ami nem teljesen szokatlan állapot számomra, mert általános jelenség, hogy csak loholok magam után, de öt nap semmittevés egy másik földrajzi helyen még az általánosnál is jobban kibillent a hétköznapok rettentő nehezen összetartott rendjéből és a hétköznapok közben tovább robognak, mit sem törődve azzal, hogy ügyintézésileg még csak április elején tartok, gyűlnek a papírok, fecnik, számlák, újságok és lassan elborítanak, a blogjaimra meg nem írok semmit, pedig lenne éppen téma megannyi, írhatnék a Csalogány26-ban Zsuzsával elköltött ebédről, a tőle kölcsönbe hozzám került kincsekről és a nem kölcsönbe kapott különleges borsról, az ebédről most nem írnék, mert továbbra sem vagyok kibékülve a Csalogány kettős személyiségével, mármint ami a déli és esti étkeztetés színvonalát illeti, bár lehet, hogy éppen ezért kéne írni, írhatnék férjem kínai piaci bevásárlásáról, aminek következtében egész héten kínait ettünk, hogy mit, azt nem tudom, mert a növények beazonosítása még folyamatban van, a tofut azért felismertem és hozott szecsuáni borsot is, hogy legyen, most van a következő évtizedre, azért vannak az életnek területei, amellyel elégedett lehetek, írhatnék a mai születésnapi ebédről a Hong Kong étteremben, mert nekünk nem elég egész héten kínait enni, még vasárnap is az kell, amelynek keretében a még élő ponty tíz perc alatt került fantasztikus mártás alatt az asztalra, írhatnék a szombat délutáni gyerekzsúrról, amelynek cateringfeladatait angol teasüteménnyel – recept jön – és Ch&V keserűcsokis korongjaival teljesítettem és már nem is folytatom, mert zárójelben nem illik ennyit írni), szóval visszatérve Jerseyre, elmesélem, milyen volt a búcsúvacsoránk a vén csempészekhez címzett pubban.
Most nem is arra térnék ki, hogy mind a négyen nagyon finomat ettünk (a leglátványosabban E választott: bárány-, ismétlem báránycsülök snidlinges krumplipürével és savanyított zöldségekkel, D: királyrákok fokhagymaszószban, M: bélszín, E: tengeri sügér roston), mindezek előtt nem tudtunk ellenállni a lobster bisque elnevezésű napi ajánlatnak, amiről ugyan fogalmunk sem volt, hogy micsoda, de ami-lobsterrel-kezdődik-az-nagyon-rossz-nem-lehet-alapon kipróbáltuk. Az derült ki lobster bisqueróla, hogy a bisque olyan krémleves, amelyet a kevésbé piacképes külsejű páncélos herkentyűk hasznosítása végett találtak fel, ledarálják az egész állatot, páncélostul, mindenestül és levest főznek belőle. Az állaga erősen emlékeztet a halászlé sűrűjére, ami nem is csoda, abba is belefőznek mindenfélét. Az íze nem emlékeztet semmire, engem legalábbis, mert még soha nem ettem homárt, de ha a húsa is ilyesmi ízű, akkor egyszer majd szeretnék. A főételekről nem szükséges sokat szólnom, minden az volt, aminek a neve alapján lennie kellett, frissen, finoman, ropogósan. Desszertet már csak kettőt ettünk: csokitorta és apple crumble klasszikusokhoz méltó elkészítésben. A kiszolgálás kapcsán az tűnt fel, milyen üdítő tud lenni két erősen hatvanas pincérnő, akik tinédzserekhez méltó tempóban szervírozzák az ételeket.
pubÉs most jön a lényeg, azaz a kérdés: hogyan létezik az, hogy Európa egyik legdrágább helyén, ahol a munka- és helyiségbérek az itthoninak sokszorosai, valamint az élelmiszerárak sem alacsonyabbak, igaz, nem is sokkal magasabbak, mindezért (az alkoholfogyasztásról nem adnék részletesen számot, de rendesen fogyott az ale és egy rum is, mert egyesek nagyon átfáztak a tengeri szélben) összesen 70 fontot, azaz mintegy 23 ezer forintot fizettünk?

h1

Jersey: Fésűkagyló

április 12, 2008

Tavaly nyáron Horvátországban már tíz centiméternyi közelségbe kerültem egy előételnyi sült fésűskagylóhoz, ám elsőszülött gyermekem az elsőszülöttek rutinjával bekebelezte, mielőtt bárki meg akarta volna kóstolni, szagolni, ki akarta volna tunkolni, egyáltalán: rá akart volna nézni. Most óriási szervezőmunkával és még nagyobb önzéssel gyermekeim társasága nélkül vettem magamhoz öt darab fésűkagylót, ami persze úgy volt, hogy M. elvitt a halpiacra, kikérte a kagylókat (feketét és a fésűt) és nagyvonalúan átengedte a scallopsütés örömét. Ehhez konzultáltam a nála is nagy mennyiségben megtalálható szakácskönyvekkel, ám végül a minimáldesign mellett döntöttünk és kis olajon sütöttem meg, sóval-borssal fűszerezve csupán. Nigel Slater megjegyzi, hogy figyelmesen kell bánni vele, mert a forró olaj kicsaphat (“it may splutter”), hát ki is csapott, de mit nekem az új világoskék garbóm, ha életemben először fésűkagylót süthetek.halpiac (És különben is kijött belőle a folt.) De a legjobb rész még hátravan: a fésűkagyló nem lett gumiszerű és rágós, hanem ruganyos és omlós, vagyis tökéletes! Nem számoltam, dehogyis, csak véletlenül jegyeztem meg, hogy az ötből (ez a csemege meglehetősen borsos árú, egyébként Horvátországban is az volt) három és felet sikerült megennem (mennyei), a fennmaradó másfelet nagylelkűen a társaság többi tagjának engedtem át.

Így érkezett hozzánk öt darab scallop.

scallop sütés

 

 

 

Közvetlenül az olajjal való lefröcskölésem után. Garbó beáztatva, kamera olajmentesítve. Fésűkagylók lenyugtatva.

 

fésűkagyló

 

 

 

 

Fésűkagylók a tányéron, minimáltálalásban, fenségesen.

h1

Tea Jersey szigetén

április 11, 2008

A négynaposra tervezett ötye-kirándulásból ötnapos lett a londoni havazás miatt. Eddig csak a rádióban hallottam, hogy “töröltek háromszáz járatot”, most aktív részesei lettünk az eseményeknek, amelyek korántsem keltették bennünk a nyugati civilizáció hatékonyságának érzetét. Valamint voltak olyan pillanatok, amikor abban sem lehettünk biztosak, hogy a nem kevés pénzért megvásárolt repülőjegyünkkel a kezünkben egyenrangú félként, netalán ügyfélként kezelnek minket. De félre panaszt és viszontagságot (azt azért még megjegyzem, hogy hazatérve az internet nem akart működni, csak mostanra győztem meg), jöjjön a beszámoló! Sőt: beszámolók!

Elsőként a helyről, ahol jártunk. Jersey szigete a dzsörzé anyagról és pénzügyi szolgáltatásairól ismert. Közelebb van Franciaországhoz, mint Angliához, nem tagja az EU-nak, sem az Egyesült Királyságnak, saját pénze van a királynő képmásával, amit a nagy szigeten már nem fogadnak el, ők azért, biztos, ami biztos alapon elfogadják az angol fontot. Angol nyelvű és kultúrájú, egyedül a földrajzi és utcanevek árulkodnak a francia múltról. Pontosabban normanról, ami 1204-ig tartott, ettől kezdve angol fennhatóság alatt állt és jelentette az első tengeri védvonalat. Ezért ma nagyon hálás a helyi turizmus rt, hiszen több drámai megjelenésű vár maradt az utókorra. (Bár nekünk, szárazföldi patkányoknak rendkívüli látványosságot jelentett az ár-apály jelensége is.)

jersey vár

Első gasztroélményként az angol teázóban tett látogatásunkról számolok be. A történet a nyolcvanas évek elején kezdődik egy budapesti gimnáziumban, ahol egy színházorientált tanuló dramatizálja és megrendezi Oscar Wilde magyarul Bunbury, angolul The Importance of Being Earnest című darabját. A szereposztás két tagja (Gwendolyn és Cecily), valamint a rendező huszonnyolc évvel később együtt utaznak Jersey-re, hogy (többek között) uborkás szendvicset egyenek. Ennyi idő alatt ki is derülhetett volna, hogy a cucumber sandwich egyszerűen vajaskenyérből és uborkából áll, de ezt ott a tearoomban megtapasztalni mennyivel élményszerűbb élmény! Szerencsére mást is kértünk, nemcsak a sehová nem vezető nosztalgiázásba fordultunk. Az asztalon quiche, kétféle gyümölcsös pite (egyik plum&almond, másik damson&apple), cheese scones és cherry tart látható mindenféle csatolt részeikkel. A cucumber sandwich első fogyasztásának történelmi jelentősége mellett nem törpülhet el a double cream szintén első ízben való megtapasztalása mellett. A tea a legáltalánosabb angol zacskós, ahogy a helybeliek is isszák, természetesen tejjel, ami, elárulom, finom. Nem mondom, hogy a japán szárított füvemről átállok holnaptól erre, de egy angol teadélutánhoz rendkívüli módon adekvát megoldás.

Külön szólni kell végtelen türelmű vendéglátóink (még akkor is volt lélekjelenlétük előkapni egy üveg kaliforniai vöröset, amikor vert hadakként visszakullogtunk a reptérről) angol felének reakciójáról a tearoomra vonatkozó kívánságunkkal kapcsolatban. Elsőre nem tudtam hová tenni furcsállását, ám világra szóló empátiámmal és élénk fantáziámmal elképzeltem a definíciószerűen csökkent értelmű turistákat, amint Budapesten gulyáslevest akarnak enni cigányzene kíséretében. Hol az a bármekkora vendégszeretettel rendelkező magyar házigazda, aki ettől nem izzad le és nem kívánkozik Észak-Koreába? Hát nagyjából ilyen hatást válthattunk ki mi is, három szédült tyúk, akik valamiféle ködös múltba vesző furcsa hagyományt kergetnek. Szerencsére vendéglátóink magyar fele, a Tintalevesen már vendégszerepelt M. nem ismer lehetetlent és felhajtott egy igazi teázót, csipketerítővel, unokájukat legeltető angol nyugdíjasokkal és a fent ismertetett finomságokkal. Mert minden finom volt, friss és éppen jó hőfokú. Csak Miss Marple hiányzott, pedig kerestük.

Folyt. köv.: indiai takeaway, halpiac, scallopot sütöttem, gasztroirodalom és könyvesbolt, local food, farm shop, pubvacsora etc.